Újévi versek

2016.03.05 17:23

Vallomás és kérés

Uram… üres kézzel állok eléd

ez újév ismeretlen hajnalán

Szegényen… Mert amiről azt hittem

hogy az enyém… egyedül sajátom,

azt elvette tőlem a „Szilveszter”,

amikor leültünk számadásra

az Ó-esztendő utolsó alkonyán,

és nem adott vissza belőle mást,

csak egyedül a koldustarisznyám,

amibe el volt temetve a hit

egy cseppnyi reménységgel az alján.

- Ezekkel állok itt, drága Uram,

és kérlek Téged – most, mikor indulok

egy titkokat rejtegető úton,

tégy tarisznyámba a Te morzsádból,

hogy megszűnjön üressége: a gondom.

- De tedd rá – még ma a bilincsedet…

Ne nyúlhasson bele ez a világ

s ne vihesse el azt, ami nélkül

az élet, értékét veszítve: sivár.

- Uram… Adj bölcsességet nekem is,

annyit – ami megóv a bűntől.

Attól, hogy mások jólétét látva

meggyűlöljem a teherviselést

s ne érezzem igád gyönyörűségét.

- Tépd ki a gőgöt is szívemből

ne tehessen az felfuvalkodottá,

vagy képmutatóan álszentté…

amivel gyengíteném azok hitét,

akikért Golgotán járva szenvedtél.

- Uram… Tudom, hogy sokat akarok. -

De legyen szabad még valamit kérni…

Taníts meg imádkozni… Taníts meg szeretni.

Tamáska Gyula

B. Ú. É. K.

Bízva kezdem ezt az évet.

Benned élem végig, Isten!

Békét hozzá tőled kérek:

Boldogságom, váram, kincsem!

Új utakra indul lábam;

Úr Jézusom, járj előttem.

Ugar vár, hogy mélyre szántsam.

Undor kelyhe, félre tőlem!

Életet kér tőlem minden

Élni-vágyó embertársam;

Én megyek, s az Igét hintem

Énekelve, zengve bátran.

Künn hideg van. - Felcseréljem

Kényelmemet a zord téllel?

Krisztus kéri, hát nem kérdem.

Karom fogja, úgy vezérel.

Boldog Új Évem Királya,

Újíts Élet-kedvet bennem!

Én Kegyedben Bízom Újra.

Küzdj Bennem Új Életemben!

Gerzsenyi Sándor

KÖSZÖNETMONDÁS AZ ÚJ ÉVÉRT

Köszönjük Néked, örök Isten,

Hogy egy új évvel megáldottál,

Hogy szolgálhat a lelkünk Néked

S megláthatunk a csillagoknál.

Leborulunk a hideg kőre,

Tiszta szívünket felmutatjuk,

Köszönő szavunk csendes mégis:

Tudjuk, hogy válaszod megkapjuk.

Az élet ezer útvesztője

Ez új éve a kegyelemnek.

Áraszd reá e bús világra

Minden áldását az egeknek.

Hirdetjük szent és igaz vággyal,

Hogy Tiéd legyen minden itten;

Hogy egy új évvel megáldottál

Köszönjük néked, örök Isten!

Kárász Izabella (Mustármagok, 280. old)

ÚJÉVI FOHÁSZ

A hátunk mögött elsuhant az év,

lelkünk a titkos jövőbe ha néz,

annyira fél, és annyira remeg…

- Uram, csitítsd a félő szíveket!

Ne hagyd magára hívő keresztényt!

Hozd el a békét, amit rég akart.

A jövő évben Te jöjj velünk,

áldd meg hazánkat, édes Istenünk!

Uram, ne add, hogy újra jöjjenek

véres csaták, és nagy ütközetek,

Jöjj le a földre, és tegyél csodát,

Szenteld meg, áldd meg e rövid imát!

Kárász Izabella (Fényből fényességet, )

MINDEN ÉVBEN

Indulunk újra Golgota felé.

Utunkra már a kereszt vet árnyékot.

de rajta túl húsvét öröme vár.

S kis Balázs csodálkozva kérdi:

„Minden évben meghal?

Minden évben feltámad?“

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,

egyszer támadott fel győzelmesen!

De hosszan tépelődöm

gyermeki kérdéseden.

„Minden évben?“ Csaknem kétezer éve

minden évben kísérjük Őt

a fájdalmak tövises útján

s ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?“ Milyen év volna,

Hol várna békesség és menedék,

ha szenvedését, szent halálát,

feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,

ha nem őrizné az emlékezet

azt a golgotai keresztet,

amelyen Jézus értünk vérezett!

„Minden évben?“ Tűnhetnek századévek.

És száguldhatunk kétezer fele,

a kereszt ma is egyetlen reménység,

a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.

nem temetik el tűnő századok.

S akkor találunk erőt, békességet,

ha a keresztfa titka felragyog.

Túrmezei Erzsébet

.......................

Újesztendő

Eltűnt egy esztendő az élet ködében,

Haladnak az évek, mint vándor az éjben.

Haladnak, szaladnak, velük együtt én is,

De a határkőnél most megállok mégis!

Megállok csendesen, s fölnézek az égre.

Felhők szép fodrára, esthajnali fényre,

S úgy nyitok utat a rohanó időnek,

Úgy mondok búcsút az öreg esztendőnek!

Eredj, vén Szilveszter… Új év, jöttöd várom,

Jövőmet, utamat immár veled járom.

De ahogy te elmúlsz, elmúlik majd minden.

Állandó és örök itt a földön nincsen.

Mert elszáll az illat és lehull a virág.

Napok múlásával változik a világ,

Lehull a falevél, elhordják a szelek,

S én, ki porból lettem, ismét porrá leszek!

Csak egy az állandó, csak egy, az Úr Isten,

Aki van odafenn és aki itt van lenn,

Akinek kegyelme letörli a könnyet,

S elhaló kebelbe életerőt önthet.

Vándor vagyok én is, te is jó barátom,

A célt itt a földön sohasem találom.

De te sem találod, hiába keresed.

Ha csak a Megváltód: Jézust meg nem leled!

Jézus Krisztus az Út, Igazság és Élet,

Benne a halál is új erőre éled,

Ha hisszük, a sátán tőlünk visszaretten,

S feltámadunk egykor új, szellemi testben.

Jöjj hát újesztendő! Szívemet kitárom,

Ünnepi imával Megváltómat várom…

S földi vándorpályám bármikor ér véget,

„Názáreti Jézus! Én követlek Téged!”

Emericus

FOHÁSZ ÉV ELEJÉN

Isten, Ki esztendőket indítsz,

Akihez az esztendők térnek -

... Adj nekünk újra szép, új évet.

Ilyen ragyogó, békést, tisztát.

Ilyen napfényest, derűst, szépet,

Imádságos, boldog, új évet!

A múlt időt ma megköszönjük.

A jövőbe reménnyel nézünk,

TE boldog évet adsz nekünk!

Háborúmentes, ragyogó reggelt,

Napsütéses, mosolygós déllel,

Beteljesült, igaz reménnyel.

Hogy békés építő kezünktől

Még szebb legyen mindnyájunk élte,

Áldásod azt, ó, hadd kísérje!

Isten! Ki esztendőket indítsz,

Akihez az esztendők térnek -

... Adj nekünk újra szép új évet!

Somogyi Béláné

ÚJÉVI BÍZTATÁS

Új éved eléd táruló határ.

Köd sejti még minden lépésedet.

De Isten rég kezében tartja már

mi ma és holnap történik veled.

MINDEN JAVUNKRA VAN

(Róma 8,28)

Új esztendő... Nem tudja senki sem,

hogy mi vár reá, merre, hova lép.

Az ismeretlenség ködébe rejtve

mi van: örvény, orom, vagy szakadék?

Nincs kikövezett út, egyenes pálya,

biztos cél felé vezető sinek.

Hogy a holnap titkát kitalálja,

nem adatott meg soha senkinek.

Úgy megyünk a jövő felé, akárha

sötétbe lépnénk... De örvény, verem

felett, - jó tudni - , védőn alánk tárja

hűséges karjait a kegyelem.

Öröm, bánat, élet, halál, akármi

jöhet, a szívem mégse nyugtalan,

tudom: „Kik Istent szeretik, azoknak

minden javukra van!“

Bódás János

ERŐRŐL ERŐRE

(Zsolt 84,8)

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!

Vége, nincs tovább...

Megtántorodtam, már-már elestem,

elborított a nyomorúság.

Szóltam: saját erőmből nem telik több,

nem bírom tovább!

És akkor új erő jött.

Csendben és észrevétlen.

Nem a győztesek hódító ereje,

nem az erők világrengető serege,

csak épp annyi, amire szükségem volt,

csak épp annyi, amennyi fölemelt,

megiszamodott lábam lépésre bírta,

s nyomorúságom rengetegéből

a kivezető utat megmutatta.

Csak épp annyi.

S ha elfogy?

Akkor újra küldi Ő,

a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!

Csak mindig annyit.

És épp eleget!

Eleget ahhoz, hogy el ne essem,

ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,

e szent erővel általlépjem,

s csak a túlparton roskadjam össze.

Aztán megint ad új erőt.

Naponként kinyújtom kezem

a napi mannáért, és Ő ad.

„Erőről erőre jutok“,

világlik már a szent titok!

Az ínség földjén új forrás fakad,

amerre bizakodó lábam elhalad.

Tekintetem a célt kutatja már,

nem révedek erőtlen magamra,

végtelenné tárult a láthatár.

Mindig csak előre, előre,

át a völgyön, - a hegytetőre!

Kőről kőre, erőről erőre...

Átmenvén a siralom völgyén,

erőről erőre jutok,

míg fenn a Sionon megállhatok.

Oláh Lajosné

KÖSZÖNÖM

Csak prédikálj, Isten kis cseléde!

Körül borús az ég, köd hull a kőre.

Te borzas, pőre,

ázott kis veréb,

csak prédikálj!

Nagy Alkotónknak

te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város.

Mögötted a felhőkarcolók aránya.

és emberek, akiknek száma nincsen,

és egyre más ruhája, arca, kedve...

Ó, prédikálj:

Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!

Aki a csillagok elé utat szab,

s a földet mérleg serpenyőbe rakja,

nemcsak nemzetekkel törődik,

nemcsak nagyoknak nagy bajával.

Minden verébnyi létnek Ő az Atyja,

s számon van nála mind.

Alátekint:

és tudta nélkül egy se hull a földre.

Alátekint:

eledelét és útját kijelölve.

Alátekint:

Kísér ez a tekintet.

Az utainkat és a lépteinket…

A föld öléig kísér egyre minket

az atyai szempár tekintete.

Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet,

egy porszemecskét elfeledhet-e?!

Ó prédikálj!

Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,

kicsinyekért is! Ugye, érted is,

ugye érettem is, ha úgy akarja?

Csak prédikálj,

te borzas, pőre,

ázott kis veréb!

Keserűen kétkedtem az elébb...

Körül borús az ég, köd hull a kőre...

És látod, most a perc, és most az óra,

hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen

egy csipogó kis prédikációra,

s "hiszek! tudom!"

- mosollyal továbbmenjek az úton,

és mit se féljek,

és mindent reméljek,

megint gondtalan madár-módra éljek,

és felzendüljön újra énekem.

Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,

köszönöm, hogy prédikáltál nekem.

Túrmezei Erzsébet

ÚJ ÉV

Mit hoz az új év? Nincs bennem gond, félelem.

Szeretnék hálát adni mindenért szüntelen,

és teljes szívvel járni szent utadon

akkor is, ha nem értem, miért e fájdalom.

Egyszerűen hiszek és nem tágítok.

Igéd az enyém marad. Boldog titok!

Mit hoz az év? Kegyelmet! Újat, sokat!

Hordoz, segít a célig és tisztogat.

Szánó szerelmed újra felém ragyog,

hisz tudod: kicsiny, gyenge gyermek vagyok.

Indulok bizton, bátran. Új év fogad.

Add, hogy szüntelen lássam szent arcodat!

Modersohn Ruth után németből

AZ ÓRA

Acélzengésű, egyhangú zene,

mint sziklazúzó pöröly üteme

a napjaimat egyre darabolja

másodperc, perc, óra. Zakatolva

két vézna karjával rám-rám mutat

s tovább indul, - ismeri az utat -

ismerős számok állnak sorfalat

mozdulatlan, amerre elhalad.

Nincsen megállás, csak menni, menni,

Várnak reám, még nem lehet pihenni.

Ha rámtekintenek tétova szemek,

Golgota keresztjét ki mutatja meg?

Az óra sürget, hát sietnem kell.

Ne késsek, a munkám végezzem el.

Miattam el ne vesszen senki sem,

csak így lesz áldás múló életem.

Gerő Sándor

EGY ÉV KEZDETÉN

Kiáltó szó a nagy pusztában

Rázd fel álmukból most a lelkeket -

Egy új évnek lombsátorában

A hívő tábor ül ma ünnepet.

Csokorba kötve minden virágunk,

A zászló alatt sorfalat állunk,

Felzúg az ének, szívünk lángra gyúl:
„Erős várunk nekünk az Úr!“

Az emlékezet sebes szárnyain

Amíg járjuk a múltnak partjait,

Látjuk, hogy gúny és gyalázat fölött

Miként arat diadalt a hit.

Ha próbák tüze támad ellenünk,

Gyávák, hűtlenek soha ne legyünk!

Míg köröttünk vész és vihar dúl

Erős várunk nekünk az Úr!

Hála érzelem tör az egekbe,

Magasztos ima kél az ajkakon:

„Atyánk! egyházad kicsiny hajóját

Kormányozd tovább a hullámokon.“

Ha erőnk fogyna s örömünk múlna,

Ő nyújtson vigaszt ezerszer, újra.

Mosolygó égbolt, drága kék azúr:

„Erős várunk nekünk az Úr!“

Új évnek küszöbén állunk:
Állj csatasorba hivő ifjúság!

A jövő bontja felénk szárnyait -

Apostolokra szomjas a világ!

Zengjen a kürt és sírjon a hárfa,

A küzdő harcost koszorú várja!

Ha golyó sebez, vagy ha tövis szúr:

Erős várunk nekünk az Úr!

Zendülő szélben, lobogó tűzben

Szállj le mireánk, Istennek Lelke.

A sötétségnek hatalma ellen

Vezess bennünket szent győzelemre.

Béke olajág leng a kezünkben,

Boldogság fénye csillog szemünkben,

A szeretetnek illatárja hull...

„Erős várunk nekünk az Úr!“

JÓT KÍVÁNÁS

A szomorú veszedelem teljes életedben

Meg ne rontson, háborítson békességedben.

Amely öröm benned eredett,

El ne hagyjon soha tégedet.

Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse,

Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse.

Végre ha elmégy:

Ég lakosa légy.

Csokonai Vitéz Mihály

HAGYJ BÉKÉT NÉKI...!

„Hagyj békét néki még ez esztendőben!“

- szólt az Úr, s meghagyott.

Rendelkezett az Úr Isten felőlem.

Most itt vagyok.

Teremni vágyom, meghálálni minden

élő vizet,

s dicsérni Jézust ért gyümölcseimben,

hiszen hiszek.

Füle Lajos

ENYHÜLÉS?

Ha jövendőbe nézünk,

hol aggódunk, hol remélünk,

Bárhogy küzd is kezünk, agyunk,

magunk ura nem mi vagyunk.

Tiéd Urunk sorsunk, hazánk. . .