TÖRTÉNELMÜNK

Ez az összefoglaló az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Soltvadkerti Gyülekezetének 2010. október 10-én tartott 75 éves jubileumi hálaadó napja alkalmából született.

A visszatekintés során segítséget nyújtottak Seres Antalné Marika néni, alapító tag naplórészletei. Ezeket szemezgetve alakult ki az alábbi összefoglaló, mely személyes jellege miatt nem követ szoros kronológiai sorrendet, de értékes forrásanyagul szolgáltak. Marika néni saját feljegyzéseit dőlten szedtük.  

Soltvadkerten a pünkösdi gyülekezet megalakulása egy magányos asszony által történt. Pillerné, akit Léna néninek hívtak, egy pünkösdi gazdálkodóhoz járt dolgozni Bócsára. Ott hallott először Isten szeretetéről, a megtérésről, a bűnbocsánatról, és a Szentlélek munkájáról. A bizonyságtevés olyan hatással volt rá, hogy ő is átadta életét Jézus Krisztusnak. 

De nem csak életét, hanem szobáját is megnyitotta az összejövetelek előtt. Nála volt az első alkalom, ahol Opauszki Pál, a bócsai pünkösdi gyülekezet prédikátora hirdette a megtérés evangéliumát 1935 késő őszén a Petőfi S. u. 93. szám alatt.
Léna néni házról házra járva hívogatta az embereket az összejövetelekre. „Hozzánk is eljött”- írja személyes naplójában egy áldott emlékű, szelíd asszony.

 „Ekkor én tíz éves voltam, de nekem csodálatosan szólt az ige. Soha ilyent még nem hallottam."                                                     ” Térjetek meg, mert elközelített a Mennyeknek országa” Mt. 3,2 -hangzott az ige az első alkalommal, majd bizonyságtevések az új életről.

„Sokat énekeltünk és az is nagy hatással volt rám.  »Fogoly lettem, Jézus foglya« énekeltük édesanyámmal együtt, mert ő is megnyitotta a szívét az evangélium előtt.”

  1. kép  Pünkösdi konferencia Budapesten az Aréna úti gyülekezetben, 1940

Léna néni szomszédja, a Pecznyik házaspár is megtért és náluk folytak tovább az összejöveteli alkalmak 1935-től, tizenöt éven át. „A második világháborúig rendszeresen jöttünk össze vasárnap délelőtt és délután is, és két alkalommal hétköznap is.”  - jegyzi tovább naplóját, az alapítók egyike, a gyülekezet pénztárosa és krónikása, önzetlen szolgálója, az áldott emlékű Seres Antalné, Marika néni. " A gyülekezet szaporodott, egyre kisebbnek bizonyult a hely. Szolgálattevőink: a helyi igeszólók, bizonyságtevők mellett Opauszki Pál és Szabó Mihály, bócsai testvérek, de jöttek még Kiskőrösről, Kovács testvér feleségével, Opauszki Sándor, Sinkovicz testvér, Kurucz testvér és más bizonyságtevők is".                                                                                    

Ez az áldásos állapot a háború közeledtével véget ért.

"Az összejöveteleket betiltották, csendőrök ellenőrizték a gyülekezeti alkalmakat, és akinek házánál megfogtak minket, azt becsukták pár napra. Többször is kihallgattak bennünket. A vezetőt behívták katonának, a frontra került a többiekkel együtt.  

A gyülekezeti tagok különböző helyeken jöttek össze imádkozni, egymást buzdítani. Nem féltem. Isten adott sok erőt és kitartást a megaláztatások idején. Opauszki testvér betegen, gyengén jött haza a frontról, szolgálatát nem tudta ellátni. Budapestről Holczmann testvér és Édes testvér jött le közénk a háború végéig."

"1945 után újra akadály nélkül összejöhettünk. Nagyon mozgalmassá vált az élet a gyülekezetben. Jöttek Kiskőrösről, Kecelről, és az ország különböző részeiről, addig ismeretlen testvérek.1947- ben megszólalt a zenekar is, Seres Antal, később Bartók Mihály vezetésével."

    2. kép  Pengetős zenekar

"Nem fértünk be az imaterembe. Volt, hogy az udvaron tartottunk alkalmat. Nekem külön nagy öröm volt, hogy jöttek a fiatalok is, mert tíz évig egyetlen fiatal lány voltam a csoportban."

"Egészen más lett a gyülekezet képe. Voltak alámerítések, többen Szentlélekben való keresztséget nyertek."

3. kép  Bemerítő keresztség Bócsán Opauszki Sándorral 1943

"A gyülekezet taglétszáma 38-ra szaporodott, amikor új helyünkre költöztünk, 1950 május 24-én, Szekeres Jánosné házához.

Zsófika néni nemcsak lakását nyitotta meg és otthont adott a bővült gyülekezetnek, hanem takarította is hosszú éveken át.

Beindult a vasárnapi iskola is a gyerekek számára. Bartók Mihály testvér a zenei szolgálata mellett, különös adottsággal végezte ezt a szolgálatot is. Igei szolgálatot végzők is jelentkeztek: Kiskőrösről alkalomszerűen Bobek és Lovász testvér, jött Horváth Lajos testvér, akik örömmel szolgáltak közöttünk.

Miután Kalincsák Mihályt meghívták Kiskőrösre lelkipásztornak 1949-ben, folyamatos és állandó kapcsolat jött létre a gyülekezettel és a későbbi pásztorokkal. Kalincsák Mihály testvér 1964-ig volt a segítségünkre."

 4. kép  Kalincsák Mihály családtagjaival

5. kép  Deák József családja körében

1965-1968-ig Deák József,

1969-1972-ig Gyánó László,

   6. kép  Gyánó László az alámerítkezőkkel 1970

1973-1975-ig Fábián Attila,

1975-1985-ig Szomor Imre szolgáltak közöttünk a helyi  megbízottak és szolgálók mellett, akik közül

7. kép  Szomor Imre a gyülekezeti tagok gyűrűjében 1980

1968-1983-ig Bogdán Imre vállalta a helyi megbízotti szolgálatot.

8. kép  A köszönet virágai 1981

Gyülekezetünk vágyott már önálló imaházra, buzgón imádkoztunk is érte, különösen akkor, amikor megtudtuk, hogy 31 év után, a mostani helyünkről el kell jönnünk. (1950-1981-ig lehettünk Zsófika néni vendégei. Isten iránti nagy hálával gondolunk áldozatkészségére.)

Kerestük a megfelelőt, de amit megkedveltünk az elérhetetlennek bizonyult, a megvalósulás szempontjából.

Mégis az Úr a kilátástalannak tűnőt rendelte ki nekünk.

1981 júliusában megvásároltuk az épületet. Összefogva nagyon sokat dolgoztunk, sokat áldoztunk, fektettünk bele és szépen haladt az építkezés. Hálás szívvel gondolunk a kiskőrösi gyülekezetre és elöljáróira, az akkor kapott nem csekély anyagi segítségre és Szomor Imre lelkipásztor testvérre, aki nagy hozzáértéssel járt el a mi hivatalos ügyeinkben is.

9. kép  Az építkezés 1981: Bogdán Imréné és Simák Istvánné várják és egyengetik a betont.

10. kép   Érkezik a beton. Seres Antal, Bogdán Imre, Seres László 

11. kép Bogdán házaspár: egyetértésben és munkamegosztásban

   12. kép Seres és a Városi házaspárok vigyázó szemei

Hála legyen az Úrnak, hogy 1982. augusztus 15-én megnyithattuk a jelenlegi önálló gyülekezeti épületünket!

Az építkezés idején, majd a megnyitás utáni időszakban is további segítséget kaptunk Kiskőrösről: Pecznyik János, Gyömrőről Kovács Dénes testvérek, helyben: Városi István és felesége Marika részéről. 

 Bogdán Imre testvértől a szolgálatot 1983-1999-ig Seres Antal testvér vette át, helyi megbízottként építette a gyülekezetet lelki és gyakorlati módon is.

   13. kép Fiatalos frissességgel, töretlenül

    Ez idő alatt 1993-1997-ig Nyeste Ferenc testvér látta el a gyülekezet lelkipásztori szolgálatát, folytatva az elődök munkáját.

   14.kép Nyeste Ferenc a vezetőséggel 1995

   15. kép Kovács Dénes gyermekbemutatási szolgálata 2000

 16. kép Makovei János szolgálatban 2002

1997-2001-ig Makovei János testvér ügyvezető lelkipásztorként vállalta a segítséget gyülekezetünk felé, havonta kétszer, majd azt követően havonta egyszer rendszeresen látogatta a gyülekezetet és szükség szerint az alkalmi feladatokat is ellátta.

A fiatalokkal külön Ungvári Csaba testvér törődött, felkészítve őket a bemerítő keresztségre, melyet ő is végzett.

1999-2006-ig Seres Sándor testvér vállalta a lelkipásztori teendők elvégzését. Feleségével és gyermekeivel együtt, fáradságot nem ismerve végeztek sok lelki és fizikai szolgálatot. Önzetlenül vállalva nagy anyagi áldozatokat is. Különösen a gyermekek felé végeztek odaadó, maradandó szolgálatokat.

17. kép Seres Sándor és Ungvári Csaba: Cebei Attila és a Seres testvérek bemerítő keresztségén 2003

18. kép Seres Sándor igehirdetés közben

19. kép ...és a gemenci kiránduláson

   20. kép A közkedvelt harangjáték 2004

21. kép ...és a felejthetetlen gyerektáborok

2006-tól újból Seres Antal testvér és Makovei János testvér koordinálták a gyülekezet ügyeit és életét.

Ebben az időszakban fokozottan részt vállaltak a keceli, kiskőrösi és szegedi gyülekezet szolgálattevői, valamint 2008. szeptember 7-től 2009 július 15-ig a pilisi gyülekezetből Pálmai Zoltán testvér.

22.kép Pálmai Zoltán

2009. július 15-től Pazdernyik Pál testvért, a kiskőrösi gyülekezet presbiterét kérte fel a közösség elnöksége a gyülekezetvezetői feladatok ellátására.

2010. szeptember 26-án a Soltvadkerti Gyülekezet szavazással erősítette meg Pazdernyik Pál testvér támogatását, lelkipásztori szolgálatra való megbízását.

23. kép Pazdernyik Pál igehirdetés közben

Azzal a meggyőződéssel nézünk a jövő felé, hogy

Aki eddig megsegített, ezután is velünk marad és sokasítja az üdvözülendők számát.

A visszatekintést összeállította: Pazdernyik Pál lelkipásztor

2010. októberében

Forrásmunkák:

Seres Antalné Marika néni személyes naplója

Seres Sándor: Visszatekintés és hálaadás a Soltvadkerti Pünkösdi Gyülekezet 25 éves jubileumi ünnepsége

Történelmünk további részei folyamatosan feldolgozás alatt állnak